Trokán Nóra
A múltat a fotók jelentik számára, a jelenben imádott lova tartja, a jövő pedig tervekkel teli. Az InStyle első digitális lapszámának címlapanyaga pedig most életének meghatározó, számára kedves pillanatairól mesél.
szöveg: kálmán zsófi, Videó: Generál Kristóf, Daniel Viet Tung Le
Múlt, jelen és jövő – melyik mennyire hangsúlyos az életedben?
Azt hiszem, nem vagyok egy kifejezetten nosztalgiázós típus. Vannak pillanataim, napok, helyzetek, olyankor leginkább fotókhoz nyúlok, amik visszarepítenek a múltba, de legtöbbször inkább azon szoktam kapni magam, hogy előre gondolkodom. Be kell vallanom, néha talán túl sokat is projektálok a jövőbe, ami egy ponton szorongást képes okozni. Ilyenkor tudatosan figyelnem kell magamra. Azokat a gondolatokat, amiknek nincs is semmi alapja, le szoktam állítani, de aminek van realitása, azt szeretem manifesztálni. Ami pedig a jelent illeti, igyekszem nagyon koncentrálni rá. Sokszor persze elvisznek a teendők, és az, hogy nem arra figyelek, amire igazán kellene, de például a lovakkal mindig nagyon jelen vagyok és sokat segítenek is nekem abban, hogy ebben tovább fejlődjek.
Nem tartom jónak, amikor valaki egy fátylat tesz a múltra és úgy tesz, mintha ott sem lenne.”
Emlékszel arra, hogy mi az első meghatározó élményed a lovakkal?
Abszolút. Igaz, még csak 3 éves voltam, de tisztán emlékszem az első alkalomra, amikor lovardában jártam. Emlékszem a két pónira is, akikre felültünk a tesómmal: Nagyi és Őzike. Mehettünk velük körbe-körbe, én pedig nem mertem az elöl lévőre felülni, mert azt gondoltam, hogy akkor a hátsó meg fogja harapni a lábamat. Már akkor sem féltem a lovaktól, de tudtam, hogy azért óvatosan és figyelmesen kell közöttük járni. Aztán jött a zsámbéki lovarda, ahol a Lusti nevű lóval megpecsételődött minden, és nem volt többé megállás.
Mit tanítanak a lovak neked?
Elengedést vagy elfogadást bizonyos helyzetekben, de leginkább türelmet és lelassulást, pontosabban a nagyon erős figyelmet egyetlen dologra. Hajlamos vagyok a szétszórtságra, sokszor ezer felé száll a figyelmem, és a lovak segítenek abban, hogy összpontosítsak. Hihetetlenül erős hatása van a lovaknak az emberi pszichére, ha figyelsz és hagyod. Ezek olyan dolgok, amikhez nyitottnak kell lenni saját magad felé, a személyiséged felé, a világ felé, hogy ezt befogadd. A lovak borzasztóan érzékenyek, és iszonyatosan gyorsan, s száz százalékig átveszik a lelkiállapotodat. Tükrök, akiken visszaköszön az egész lényed. Ezért lehet például az, hogy van egy ló, amelyik bejön egy lovassal és ágaskodik, ugrabugrál, majd jön egy másik ember, aki odamegy hozzá és tíz perc alatt egy kezes bárányt csinál belőle, miközben szemmel láthatóan nem történik közöttük semmi. Ez csak rólad szól, amit a lovak éreznek. Nehéz téma ez sajnos, hiszen embereket nem lehet letiltani arról, hogy lovagoljanak, de arra lehet őket tanítani, vagy legalábbis nyomást gyakorolni, hogy megpróbálják megérteni, hogyan is működnek ezek a csodálatos állatok. Én csak a lovakat sajnálom bizonyos helyzetekben, amikor azt látom, hogy nincsenek igazán megértve.
Valójában, amit te csinálsz, az sokkal inkább egy partnerség.
Pontosan. Bár sokszor ezt a módszert túlromantizálják, suttogás, ez valami elvont izé... Pedig valójában ez a tiszta kommunikációs módszer. A lovaknak nem jó egyedül, mert az van az ösztönrendszerükben, hogyha egyedül vannak, akkor ők lesznek az első áldozatok. Nekik ménesben, csoportban kell létezniük, ők mindig csatlakozni akarnak valakihez. Ennek a módszernek a lényege, hogy megtanulom a ló kommunikációját, figyelek rá, és azáltal, hogy én mit közvetítek felé, és azáltal, hogy látja, érti azt, amit mondok, megnyugszik és bízik bennem.
A lovak tükrök, akiken visszaköszön az egész lényed.”
Ez az a kapcsolat, ami közted és Táncos között van?
Táncos az első saját lovam és én foglalkozom vele kizárólag. 11 éve került hozzám és ő az első nagy saját ló szerelmem. Voltak már meghatározó lovak az életemben, de ő az, aki a legnagyobb tanítóm, vele kezdtem ezt az egész suttogó munkát, nagyon sok mindenre tanított. Hihetetlenül fontos számomra. Hozzá tartozik a történethez, hogy kezdetben sok mindent elrontottam, amivel őt összezavartam, de az utóbbi 5-6 évben azt mondom, hogy olyan szimbiózisban vagyunk, hogy már mindent tudok és mindent értek, amit csinálni fog, és azt is, miért így teszi. A másik pedig, aki most mellettem látható, Bombay, aki már több mint két éve érkezett hozzánk. Őt a férjemnek vettük, mert ő is megtanult lovagolni, azóta ők ketten elválaszthatatlanok Táncossal.
Város vagy vidék?
Mindig is a vidék. Igazán nem voltam sosem nagyvárosi lány, és utazásnál is a vidék az, ami lenyűgöz. Olyannyira, hogy most vidékre fogunk költözni. A kisváros, a vidék hangulata számomra sokkal megnyugtatóbb, élhetőbb. Emlékszem, amikor New Yorkban jártam, teljesen befrusztrálódtam. Azért nem menekültem onnan, de attól a zsongó atmoszférától néhány nagy levegőt kellett vennem egy-egy pillanatban. Nekem ez egyszerűen nem megy. Kell a nyugalom, a zöld, a természet, én ebben érzem jól magam. És egyébként szerintem minden ember. Azt gondolom, előbb vagy utóbb, de ösztönszerűen mind eljutunk idáig.
És a természet szeretetét, azt kitől láttad, tanultad el?
A szüleimtől. Sosem voltunk belvárosiak, kertes házban nőttem fel, apa folyamatosan a vízparton ült, horgászott, anya a lovakkal volt mindig a természetben, nagyon erősen megvan ez a szál a családunkban. Ha utaztunk, akkor is a természetet kerestük, nem is emlékszem, hogy gyerekként jártunk volna nagyvárosokban. Mostanra pedig úgy érzem, minél több időt tölt az ember a természetben, annál inkább magával ragadja a természet körforgása. Hogy hogyan működik, változik, alakul, és egyre jobban meg tudja érteni és meg tudja szeretni azt, ami történik. Egyre inkább szeretem például az őszt is. Igaz, inkább a napos, kellemes őszt, mert van benne valami igazán magával ragadó szépség. De az őszben ott van az elmúlás is, a természet aludni megy, egy kicsit meghal, és aztán újraindul. Az egész egy szép körforgás, amit ha figyelsz, napról napra végigélhetsz.
Úgy érzem, minél több időt tölt az ember a természetben, annál inkább magával ragadja a természet körforgása.”
Amikor a fotózáshoz az emlékeidben kutakodtunk, akkor mondtad, hogy nem tudsz olyan tárgyat említeni, amihez igazán kötődnél. A tárgyak inkább a funkcionalitást jelentik számodra a szentimentális ragaszkodás helyett?
Én inkább illatokhoz tudok kötődni, fényképek, dalok tudnak belőlem előhozni dolgokat. Ha kirabolnák a lakásomat, akkor azt sajnálnám, ha a számítógépemmel együtt a képeim is elvesznének – ezek számomra azok a dolgok, amik nem pótolhatóak. Viszont van egy télikabátom a nagyimtól, amit nagyon szeretek hordani, mert olyankor úgy érzem, magamon viselem az ő emlékét. Fontosak nekem a nagyszüleim, rengeteget voltak velünk, és nagyon hiányoznak.
Ennek mentén szóba került egy étel is...
Igen, mert a görög ételek mindig emlékeket ébresztenek bennem, az egyik ilyen pedig a pasticcio. Emlékszem, mindig a másik nagyanyám csinálta, neki ez volt a nagy dishe. Mindenki tudta, hogy zseniálisan készíti, és hát sokszor is készítette. Sajnos nem tanultam meg tőle, de pár évvel ezelőtt megpróbáltam újraalkotni és sikerült egy ugyanolyan ízt a tányérra varázsolnom, ami elképesztően jó érzés volt és azonnal visszajöttek a vele kapcsolatos emlékek. A görögségünk nagyon mélyen gyökerezik bennem, erősen ragaszkodom és kapcsolódom hozzá.
És mit gondolsz, bármilyen emléked kihat az öltözködésedre?
Mi nem voltunk rózsaszín tütüs lányok a tesómmal. Nagy pulcsi, farmer, inkább laza, fiús jellegű ruháink voltak, és ezt nagyon éltük a kamaszkorunkban is. Később kezdtem el a nőiesebb darabok felé nyitni, de most sem vagyok az a miniruhás, magas sarkús valaki, ezeket egy szerep miatt veszem fel maximum. Ha ki kell öltözni, akkor inkább választok egy nadrágkosztümöt, ami ugyanúgy tud nőies és szexi lenni, ha egy nő tudja olyan kisugárzással hordani.
Semmi Barbie...
De, volt azért Barbie-m, viszont én inkább a fára mászós, focizós, kalandra kész kislány voltam. Sok ilyen emlékem van például Siófokról, mert ott volt a Nemzeti Színház legendás üdülője, ahol a színészcsaládok együtt nyaraltak tulajdonképpen hetekig, mi, gyerekek pedig megunhatatlan játékot láttunk abban, hogy felfedezzük a környék minden rejtett zugát. Bunkert építettünk, barangoltunk, elvesztünk ott a nagy hajóroncsok között. A szomszéd fiúkkal mindig átjártunk a szemben lévő telekre, ami mindig üres volt, és úgy hívtuk, hogy A bozót, és rendszeresen belógtunk oda kincset keresni, meg mindent, amit csak a fantáziánk hívott elő. Ezek a gyerekkori bandázások nagyon is jelen voltak az életemben, és nagyon sajnálom a mai gyerekeket, hogy nekik ez kimarad. Legalábbis egyre kevesebb ilyen helyzet alakul ki körülöttük, hiszen a világ megváltozott, már az online térben játszanak, s pörgetik a közösségi médiát. Nekünk nem volt telefonunk, meg semmi hasonló, ki kellett hát találnunk, hogy hogyan foglaljuk el magunkat, és mi nagyon kreatívak voltunk.
Ha egy napot újra átélhetnél az életedből, melyik lenne az?
Talán amikor fölvettek a főiskolára. Az egy nagyon meghatározó és nagyon intenzív élmény volt. Annyira intenzív, hogy igazából nem is nagyon emlékszem, hogy hogyan zajlott az a nap, csak az egész érzésre, amit akkor éreztem. Volt az egészben valami testen kívüli. Jó lenne még egyszer átélni, vagy legalább a mostani fejemmel végignézni kívülről.
És 2024-ből mi a legkedvesebb emléked?
Az amerikai körutazásunk a férjemmel, amikor lakókocsival végigmentünk négy államon. A lakókocsizásnál királyabb dolgot nem tudok mondani, pláne Amerikában. És csak hogy visszakanyarodjunk, ott is az volt, hogy Las Vegason átmentünk egy-két óra alatt, és aztán menekültünk – onnan az utunk Death Valley-be vezetett.
Stáb:
Fotó/Videó: Generál Kristóf
Stylist: Gönczy Andrea Viktória
Stylist assziszten: Ujvári Viktória, Tihanyi Luca
Smink: Rajó Zita
Haj: Végh Virág
Videó: Daniel Viet Tung Le
A fotózás helyszíne az etyeki Móró Birtok.
Öltöztesd életed abba, ami értékes!
Az Answearnél hisznek abban, hogy a ruhák értéke nemcsak esztétikájukban rejlik, hanem elsősorban abban, hogy milyen érzelmeket váltanak ki, hogy milyen emlékeket kapcsolunk hozzájuk. A divat, a megjelenés az, ami a fontos pillanatokról és életünk fontos embereiről szól – azokról, akik rajtunk kívül egyetlen tanúi az emlékeinknek.
További cikkek
Coverstory
A gardróbunkban értékek, emlékek, élmények és álmok sorakoznak, és csak rajtunk múlik, hogy éppen mit veszünk ki belőle és mit használunk ehhez a kreatív játékhoz.
flame
Ez a kreatív energiát és a szenvedélyt szimbolizáló szín egy olyan kikerülhetetlen trenddé nőtte ki magát az idei őszre, ami mellett nem lehet, és nem is akarunk szó nélkül elmenni! Katt a szezon legjobb vételeiért!
JÖN-MEGY
Mutatjuk, hogy mely őszi trendek szorulnak ebben a szezonban háttérbe, hogy átadják a helyüket ezeknek a 2024-es újításoknak!
Fektess be a divatba!
Napjaink fogyasztói piacán, ahol az olcsó alternatívák szinte bárhol elérhetők, vajon miért választanánk prémiumtermékeket? Íme 4 érv, ami bizonyítja, hogy prémiumtermékbe fektetni valóban jó döntés!
Big
Accessory Guide
Íme 10 kiegészítő, ami egyetlen nő gardróbjából sem hiányozhat idén ősszel!
Az 5 legnagyobb őszi szépségtrend
Elhoztuk az őszlegfontosabb szépségtrendjeit, valamint az Answear.hu segítségével megmutatjuk azt, hogy milyen outfitekkel párosítsd őket!
Az vagy, amit felveszel?
A stílusunk mélyebb rétegeket fed fel, mint azt elsőre gondolnánk.
4 trendszín,
ami 2024 őszén uralja a lakberendezést
Greek Autumn
Görögország ízei leleményesek, játékosak, és ennek a mediterrán konyhának a csodáit vétek lenne csak a nyári időszakra szorítani.
A föld szezonális kincsei
Jöhetnek az ősz legfontosabb vitaminbombái? Erősítik az immunrendszert és megelőzik az öregedés korai jeleit.
Nagy októberi horoszkóp
Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen intenzív nyár után biztos jön az őszi unalom. Ám ez nagy tévedés! Most kezdődik csak a tánc!